Zászló:

Földrajz

Domborzat

Angola domborzati térképe

Az 1650 km hosszú atlanti-óceáni partvidéket 20–160 km széles síkság szegélyezi, amelynek éghajlata a Benguela-áramlatnak köszönhetően száraz. A parttól távolabb, északon több lépcsőben, délen meredeken emelkedik ki az ország nagy részét elfoglaló Lunda-fennsík 1500–2000 m magas pereme. A fennsík északon dús szavanna, délen száraz pusztaság. Központi része a Bié-felföld (Moro Moco 2620 m). A fennsík keleti irányban ereszkedik a Kongó-medence felé.

Angola leghosszabb folyója a fennsíkról az óceán felé tartó, 960 km-es Kwanza.
Vízrajz

Leghosszabb folyók: Okavango, angolai szakasza 1300 km (teljes hossza 1800 km), Cunene1020 km, Kwanza 1000 km.

Éghajlat

Angola legnagyobb részén egyetlen esős évszak van, ez októbertől májusig tart. Az évi csapadék mennyisége 1000–1500 mm. A fennsíkon enyhe az éghajlat az 1700 m-rel a tengerszint felett fekvő Huambóban 20 °C a januári és 16 °C a júliusi középhőmérséklet. A parti síkság éghajlatát a hideg Benguela-áralmás befolyásolja. Luandától délre végig sivatag húzódik. Luandában a januári középhőmérséklet 25 °C a júliusi pedig 21 °C. A csapadék mennyisége 300 mm.

Élővilág, természetvédelem

Az ország délkeleti része sivatagszerű, középső és északi részében tüskés és száraz szavanna, egészen északon (elsősorban Cabindában) trópusi esőerdő található.

Jellegzetes állatfajták: gnú, antilop, bivaly, zebra, leopárd, elefánt, orrszarvú, különféle majmok,strucc, víziló, krokodil.

Nemzeti parkjai

A nemzeti parkok többségét már a gyarmati időkben létrehozták. Az eredetileg igen gazdag állat- és növényvilágot súlyosan károsította a polgárháború. A kiszolgáló létesítményeket lerombolták, az őrség elmenekült, senki sem vetett gátat az orvvadászatnak.

A jelenlegi nemzeti parkok listája:

• Bicauri National Park
• Cameia National Park
• Cangandala National Park
• Iona National Park
• Kisama National Park
• Luenge National Park
• Luiana National Park
• Longa-Mavinga National Park
• Mucusso National Park
• Mupa National Park
• Quicama National Park Természeti világörökségei

Angolában az UNESCO nem tart nyilván világörökségi helyszínt.

Történelem

A terület legrégebbi népei a khoiszán vadászó-gyűjtögető népek. Őket nagyrészt bantuk váltották fel a bantu vándorlás során. Kicsi khoiszán csoportok a mai Angola déli részén maradtak fenn napjainkig

Európai behatolás

A ma Angolának ismert területen az európaiak a késői 15. században jelentek meg. 1483-ban a portugálok támaszpontot létesítettek a Kongó folyón, aminek közelében akkoriban Kongó állam, Ndongo és Lunda állam volt. A Kongó állam a mai Gabonig terjedt ki északon és a Kwanza folyóig délen. 1575-ben a portugálok megalapították Cabinda gyarmatot a rabszolgakereskedelem bázisául. A rabszolgaság létezett Afrikában az atlanti rabszolga-kereskedelem megindulása előtt is. Az afrikai rabszolga-kereskedők nagyszámú rabszolgát adtak el az európaiaknak és afrikai ügynökeiknek. A portugálok fokozatosan terjesztették ki ellenőrzésüket a parti sávra a 16. században szerződések és háborúk sorával, és létrehozták Angolát. A hollandok 1641-ben rövid időre elfoglalták Luandát.

Portugália gyarmata

1648-ban Portugália visszaszerezte Luandát és megkezdte az elvesztett területek visszahódítását, 1650-re helyreállította holland megszállás előtti angolai birtokait. 1649-től szerződés szabályozta a kapcsolatokat Kongóval, és 1656-tól a matambai Njinga királyságával, valamint Ndongóval. Pungo Andongo meghódítása 1671-ben volt az utolsó nagyobb portugál terjeszkedés. Kongó 1670-es és Matamba 1681-es megrohanása nem sikerült. Később Portugália kiterjesztette Benguela mögöttes területeit a 18. században és megkezdte más területek megszállását a 19. század közepén. 1951-ben Angolát tengerentúli tartománynak nyilvánították, úgy nevezték: Portugál Nyugat-Afrika. A portugálok közel ötszáz évig voltak jelen Angolában. Az ottani lakosság kezdeti reakciója a függetlenségi felhívásokra vegyes volt.

Függetlenség

Amikor a gyarmattartó Portugália kormányát a szocialisták inspirálta katonai puccs megdöntötte, Angola nacionalista pártjai megbeszélést kezdeményeztek a függetlenség kérdéséről 1975 januárjában. Megegyeztek a portugál kormánnyal és kikiáltották a függetlenséget 1975 novemberében. Közvetlenül utána polgárháború robbant ki az MPLA, az UNITA és az FNLA között, külföldi beavatkozással súlyosbítva. A Portugáliától való 1975-ös függetlenedés után Angola fővárosa és névleges kormánya az Angola Felszabadításának Népi Mozgalma (MPLA) egypárti uralma alá került. Dél-Afrika beavatkozott az angolai konfliktusba, névleg azért, hogy megvédje érdekeit Délnyugat-Afrika, a mai Namíbia területén. Sokan úgy gondolják, hogy valójában az angolai gyémántbányászat ellenőrzése volt a cél. Másik oka a dél-afrikai beavatkozásnak: a Délnyugat-Afrikai Népi Szervezet (SWAPO) a függetlenségért harcolt Dél-Afrika ellen angolai bázisokról. Hogy megakadályozzák a SWAPO erőinek a határon áthaladó műveleteit, a Dél-Afrikai Védelmi Erő katonái egy kilométer széles sávot megtisztítottak az 1376 km hosszú határ majdnem felén. Zaire, amely eddig az FNLA gerilláit támogatta, most titokban az UNITA mögé állt. Azért titokban, mert nem vállalta nyíltan, hogy egy táborba került a fajüldöző dél-afrikai rendszerrel. Mindezekre válaszul a Szovjetunió egyre nagyobb mértékben nyújtott katonai segélyt az MPLA részére, páncélozott járműveket, repülőgépeket és szaktanácsadókat adott, szovjet szállítógépek nagylétszámú kubai csapatokat szállítottak Angolába, és leplezetlenül hozzájárultak a katonai erőviszonyok eltolódásához az MPLA javára. 1975 októberében az MPLA és a kubai erők megszerezték a Luanda fölötti ellenőrzést, az ország infrastruktúrájának zömét, és az UNITA erőit gerillatevékenységbe szorították vissza. Az MPLA egyoldalúan Angola tényleges kormányának deklarálta magát, amikor novemberben kikiáltották a függetlenséget és Agostinho Neto lett az első elnök.

1976-ban az FNLA-t leverték a kubai csapatok, az MPLA és az UNITA (háta mögött az Egyesült Államokkal és Dél-Afrikával) maradt harcoló fél. 1979-től Jose Eduardo dos Santos lett az ország politikai vezetője. 1991-ben bevezették a többpártrendszert, de Angola Felszabadításának Népi Mozgalma (MPLA) hatalmon maradt. 1976-ban az Egyesült Államokban vitát váltott ki az amerikai támogatású erők fedett tevékenysége Angolában és a képviselőház betiltotta az ilyen akciókat.

Polgárháború

Az MPLA és az UNITA közötti konfliktus kiterjedt az egész országra, geopolitikailag a hidegháború élesztette és az, hogy mindkét párt jelentős természeti erőforrásokkal rendelkezett Angolában. 1991-ben a frakciók megállapodtak arról, hogy az egypárti tekintélyuralmi kormányzatot többpárti demokráciává alakítják az 1992-es demokratikus választások során. A hivatalban lévő elnök a választások első fordulójában a szavazatok több mint 49%-át kapta, míg Jonas Savimbi UNITA-vezető 40%-ot. Mivel szerinte csalás történt, a polgárháború kiújult és a második fordulót sohasem tartották meg. Az 1994-es békeszerződés (a lusakai egyezmény), amit a kormány és az UNITA kötött, előírta korábbi UNITA felkelők integrációját a kormányba. A nemzeti egységkormány felállt 1997-ben, de a sorozatos harcok 1998 végéig tartottak, százezreket kényszerítve otthonuk elhagyására. A nemzetközi közösség az UNITA-t vádolta a lusakai békefolyamat fékezésével; az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa szankciókat hozott ellenük. Annak ellenére, hogy megalakult a nemzeti egységkormány, amely magában foglalta az UNITA-val szembefordult elemeket (UNITA-Renovada) is, amely kormányt portugál rövidítéssel GURN néven szokták említeni, a hatalom továbbra is Dos Santos elnök és közeli tanácsadói szűk körének kezében összpontosult.

Az MPLA a partok előtti tengeri olajbányászatból jutott jövedelemhez, míg az UNITA az üledékekben található gyémánthoz fért hozzá, amit könnyen tudott csempészni a régió nagyon könnyen átjárható határain. Az angolai kormányt az emberi jogi szervezetek az olajjövedelmek felhasználásának titkos módja miatt bírálták ekkoriban; elemzéseikben kimutatták, hogy Angola szociális, az egészségügyre és az oktatásra fordított kiadásai rendkívül alacsonyak, és ennek is nagy részét az elit iskoláztatására és arra használták fel, hogy az említett elit elérje a tengerentúli egészségügyi ellátást. Ráadásul Angolában rendkívül sokan vannak az otthontalanná vált emberek, "köszönhetően" az UNITA és a kormányerők katonai taktikájának.

Fegyverszünet

2002. február 22-én Jonas Savimbi, az UNITA vezetője, életét vesztette a kormányerőkkel vívott harcban, és fegyverszünet jött létre a két frakció között. Az UNITA leszerelte fegyveres szárnyát és belenyugodott a nagy ellenzéki párt szerepébe. Bár az ország politikai helyzete stabilizálódni kezdett, dos Santos elnök elutasította a demokratikus folyamat intézményeit. Angola fő gondja jelenleg a súlyos humanitárius válság (a tartós háború eredményeként), az aknamezők léte és az északi exklávé, Cabinda függetlenségéért küzdő gerillamozgalom (Frente para a Libertação do Enclave).

Államszervezet és közigazgatás

]Alkotmány, államforma

Elnöki köztársaság.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

2007-ben először tartottak választásokat 1992 óta. Ezen a választáson új elnököt és új Népgyűlést választottak.

Politikai pártok

• FDA – Foro Democrático Angolano
• FNLA – Frente Nacional da Libertação de Angola
• MPLA – Movimento Popular de Libertação de Angola
• PAJOCA – Partido Angolano da Juventude Operária
• PRD – Partido Renovador Democrático
• PRS – Partido de Renovação Social
• TRD – Tendência de Reflexão Democrática
• UNITA – União Nacional para a Independência Total
• UNITA-Renovada – (2002 óta az UNITA tagja)

Közigazgatási felosztás